Már 1000 éve...
Amikor mĂ©g általános iskolában elsajátĂtottam az Ărás tudományát, naplĂłk teltek meg a gondolataimmal. Oldalak, fĂĽzetek leptĂ©k el kislánykori elmĂ©leteimet, Ă©rzĂ©seimet. Volt idĹ‘, mikor ezeket vissza-vissza olvasgattam, csak Ăşgy kĂváncsiságbĂłl Ă©s elmosolyodtam egy-egy aranyos vagy Ă©pp naĂv mondaton. Ma már nem nagyon teszem ezt. Nem Ărok naplĂłt, Ăgy nincs is mit vissza olvasni. Ez egy nyilvános hely, emiatt maga a privát jellege a "naplĂłzásnak" ezzel el is veszett, de most nem is ez a lĂ©nyeg. Mondhatni ellenálhatatlan vágyat Ă©reztem az Ăráshoz. RĂ©gen szerettem Ărni Ă©s ma is nĂ©ha hiányzik, hogy ki Ărjam a gondolataimat vagy csak egy Ă©rzelmet amitĹ‘l nem tudok szabadulni. Ez most az a hely. Egy kis zĂşg, ahol megpihenek, kiengedem a frusztráciĂłt vagy csak elmĂ©lkedem. Semmi kikötĂ©s nincs. Szeretek olvasni, Ăgy meg lehet, hogy elĹ‘fordulnak olvasĂłnaplĂłszerűen bejegyzĂ©sek, de ez is hozzám tartozik. Itt minden lesz ami ÉN🎀 vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése